Sümegi Tóth Tivadarnak több írása is jelent meg a Sümegi Újság lapjain. Ezen az oldalon három írását mutatjuk be. Őszi szomorúság címmel néhány gondolatot fogalmaz meg az őszről és annak érzelmi töltetéről, az elmúlásról. Valamint két verse jelent még meg ezen az oldalon: Hajnal van és a Magányban. Tóth Tivadar Sümeg város szülötte, hányattatott sorsú, szerényen alkotó költő. Versei fanyar hangulatúak, Móricz Zsigmond a "halál költőjének" nevezte. Tóth Tivadar csak 32 évet élt, nem tartozott a sors kegyeltjei közé. Szegénycsaládból származott, iskoláit félbehagyta, s szerencsét próbált költőként a fővárosban. Versei terjesztésének különleges módját választott. Előbb kézírással, majd indigós gépeléssel 5-6 versét adta közre pár oldalas kis füzetekben. 30 évesen ismerkedett meg Móricz Zsigmonddal, aki azonnal pártfogásába vette a fiatal költőt. (Néhány költeményét Magyar Élet és a Kelet Népe is közölte.) Sajnos későn, mert a nélkülözésnek és a rossz életkörülményeknek köszönhetően egészségi állapota ekkor már nagyon rosszra fordult. Verseiben az élettől búcsúzott. A nagybeteg költő szülőházában hunyta le a szemét 1942-ben. Móricz személyes hangvételű nekrológgal búcsúztatta. Verseinek gyűjteményes kötete 1885-ben jelent meg Életért kiáltok címmel a Sümegi írások sorozatban. Sümegen utca viseli a nevét, szülőházán tábla őrzi emlékét.