Sümegi Tóth Tivadar: Csizma az asztalon című verses füzete 1937-ben íródott Vízkereszt napján. Ekkor még Budapesten élt a Kmetty utcában. Sokan kíváncsiak voltak, ki is ő valójában, de ő csak írásban adott magáról személyleírást. Ebben a füzetben csak 4 versét adta közre. Tóth Tivadar Sümeg város szülötte. Hányattatott sorsú, szerényen alkotó költő volt. Versei fanyar hangulatúak, Móricz Zsigmond a "halál költőjének" nevezte. Tóth Tivadar csak 32 évet élt, nem tartozott a sors kegyeltjei közé. Szegény családba született, iskoláit félbehagyta és szerencsét próbált költőként a fővárosban. Versei terjesztésének különleges módját választotta. Előbb kézírással, majd indigós gépeléssel 5-6 versét adta közre pár oldalas kis füzetekben. 30 évesen ismerkedett megy Móricz Zsigmonddal, aki azonnal a pártfogásába vette a fiatal költőt. (Néhány versét a Magyar Élet és a Kelet Népe is közölte.) Sajnos későn, mert a nélkülözésnek és a rossz életkörülményeknek köszönhetően egészsége ekkor már nagyon rosszra fordult. Verseiben az élettől búcsúzott. A nagybeteg költő szülőházában hunyta le a szemét 1942-ben. Móricz személyes hangvételű nekrológgal búcsúztatta. Verseinek gyűjteménye 1995-ben jelent meg Életért kiáltok címmel a Sümegi írások sorozatban. Sümegen utca viseli nevét, szülőházán tábla őrzi emlékét.