Sümegi Tóth Tivadar költő Versek (válogatás) 1910-1942 A kiadvány tartalma: 1. old.: Visszatér a múlt; Itt; Ajándék 2. old.: Én hozzád jöttem; Magyar ősz; Hervadt ősz könnye... 3. old.: Elmúlásom:; Ki jutott nékem...?; Magányban 4. old.: Hangok az életből; Alvó város koldusa 5. old.: Hajnal van; Az én életem 6. old.: Az örök parancs; Voltam...vagyok... 7. old.: Magamnak írtam; Vágy; Esteli harangszó 8. old.: Magyar siratás; Nyárvégi alkonyat 9. old.: Az apámra gondolok; Szeretnék így őszidőben... 10. old.: Este a faluban 11. old.: Nem karácsony ma a karácson; Testvér hova lett 12. old.: Születésnap; Januári kérdések 13. old.: Egy életem – egy halálom 14. old.: Egy évszázad után Tóth Tivadar Sümeg város szülötte, hányattatott sorsú, szerényen alkotó költő. Versei fanyar hangulatúak, Móricz Zsigmond a "halál költőjének" nevezte. Tóth Tivadar csak 32 évet élt, nem tartozott a sors kegyeltjei közé. Szegény családból származott, iskoláit félbehagyta, s szerencsét próbált költőként a fővárosban. Versei terjesztésének különleges módját választotta. Előbb kézírással, majd indigós gépeléssel 5-6 versét adta közre pár oldalas füzetekben. 30 évesen ismerkedett meg Móricz Zsigmonddal, aki azonnal pártfogásába vette a fiatal költőt. (Néhány költeményét a Magyar Élet és a Kelet Népe is közölte.) Sajnos már későn, mert a nélkülözésnek és a rossz életkörülményeknek köszönhetően egészségi állapota már nagyon rosszra fordult. Verseiben az élettől búcsúzott. A nagybeteg költő szülőházában hunyta le szemét 1942-ben. Móricz Zsigmond személyes hangvételű nekrológgal búcsúztatta. Verseinek gyűjteményes kötete 1995-ben jelent meg Életért kiáltok címmel a Sümegi írások sorozatban. Sümegen utca viseli a nevét, szülőházán tábla őrzi emlékét.