Grassalkovich, a kapucinusok és a csodatevő Szűzanya – búcsújárás Máriabesnyőn
Máriabesnyő az egyik legismertebb búcsújáróhely Magyarországon, legfőbb nevezetessége a Nagyboldogasszony Bazilika. A legenda szerint a 18. században, a templom építése közben találták azt a Mária-szobrot, amely aztán zarándokhellyé tette a falut. Gróf Grassalkovich Antal hozta létre azt az egyházi épületegyüttest, amely köré a település kialakult, és amely 1965 óta Gödöllő része, napjainkra pedig teljesen egybeépült a két városrész.
Máriabesnyő története egészen a kelták idejébe nyúlik vissza, régészeti leletek tanúsága szerint a területet már ekkor lakták, illetve a honfoglalás korából is maradtak fenn tárgyi emlékek. A „Besnyő” név és egyéb források is utalnak rá, hogy a 11-12. században már a besenyő nép lakta a területet, akik később asszimilálódtak. A tatárjárással a terület lakatlanná vált, ahogyan a visszatelepült népesség a török hódoltság idején ismét eltűnt.
A 18. században Grassalkovich Antal, Gödöllő földbirtokosa vásárolta meg az akkor pusztaként számon tartott területet, és itt is folytatta a Gödöllőn már megkezdett nagyszabású építkezéseket. A grófnak köszönhetően kapott helyet itt a besnyői templom, a kapucinus kolostor és a Grassalkovich-ok családi kriptája. A templom születéséről több csodás história szól, az egyik szerint, Klobusitzky Teréziát – aki a gróf harmadik felesége volt – itt mentette meg az isteni gondviselés egy balesettől, amit a kocsiját húzó megvadult lovak okozhattak volna, de imája ezen a területen állította meg a jószágokat.
A magyar Loreto
A templom építése 1759-ben kezdődött az olaszországi Loreto városában található Santa Casa mintájára. A legenda szerint ez a kis házikó volt a Szent Család otthona a Szentföldön, amelyet később angyalok felemeltek és áthelyeztek, így vált Loreto az egyik legfontosabb itáliai zarándokhellyé. A grófi család Loretoból hozatott egy egy méter magas, cédrusfa szobormásolatot, ami „Szerecsen Máriaként” került a köztudatba. Ezt követően talált rá Fidler János kőművessegéd, a besnyői templom építési munkálatai során a mindössze 10 cm körüli, csontból készült Mária-kegyszoborra, amely később országos hírnévre tett szert. A fáma arról is szól, hogy előtte álom mutatta meg a kőművesnek a csodás tárgy pontos helyét a föld mélyén. A 13-14. század tájékáról származó szobrocskát a Grassalkovich-ok brilliánsokkal ékesítették fel: a Szűzanya és a gyermek Jézus fejét drágakövekből álló korona, Mária derekát öv díszíti.
A kegyszobor egy csodatévő tárgy legtöbbször Krisztus, Mária vagy valamely szent képében, és amely valamilyen helyhez köthető zarándokhellyé téve azt. A világon számos Mária-kegyhely létezik, köztük a már említett Loreto, Lourdes, Mariazell, Siracusa, Guadalupe. Hazánkban Máriabesnyő az egyik legfontosabb Mária-kegyhely.
A besnyői Madonna kultusza
1761-ban szentelték fel a templomot, ahova egyre több hívő zarándokolt a besnyői Szűzanyához fohászkodni, egyre nagyobb Mária-kultusz alakult ki. Ezért Grassalkovich kapucinus szerzeteseket hívott ide, hogy a lelki gondozás iránti igényt kielégítsék. A kapucinusok a ferences rend egyik ágazatához tartoznak, legfőbb törekvésük a visszatérés Szent Ferenc szegénységéhez, illetve fontos tevékenységük a betegápolás és a háborús lelki támaszadás. 1763-ban szentelték fel a kapucinusok zárdáját. Ők voltak Máriabesnyő első lakói, majd egy évvel később már a világi lakosság is jelen volt, a gróf hét házat emeltetett, amelybe személyzetet költöztetett, ők voltak a „hétháziak” akik segédkeztek az érkező zarándokok elszállásolásában, illetve takarítottak és karbantartási munkálatokat végeztek. A kapucinusok hozták létre a környék első patikáját a kolostorban, amelynek első okleveles gyógyszerésze, frater Joákim betegeket is gyógyított.
A csodatévő kegyszobor még több zarándokot vonzott, ezért a gróf egy nagyobb templom építtetésébe fogott, amely 1769-ben el is készült. A templom magába foglalta a loretói kápolna mintájára épült templomot, illetve tartozott hozzá egy altemplom és egy kripta, amely végül a Grassalkovich család temetkezési helye lett. 1771-ben ide helyezték örök nyugalomra a grófot, majd egy évtizeddel később Klobusitzky Teréziát. Halálukkal lezárult e rendkívül prosperáló korszak Besnyő történetében.
Csodás gyógyulások és vasutas zarándokok
A búcsúkat tekintve a legfontosabb, a főbúcsú Nagyboldogasszony napja (augusztus 15.) és Kisasszony napja (szeptember 8.), de kiemelkedő volt Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.), Pünkösd, Szentháromság vasárnapja és Sarlós Boldogasszony (július 2.). 1863 szeptemberében a kolostor és a kegyhely fennállásának kerek évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepséget tartottak, amelyen 50 ezren vettek részt. A 20. század első felében a vendégek éves száma a 100-130 ezret is elérte, persze voltak alkalmak, mikor például háború vagy kolerajárvány miatt nem volt lehetőség a búcsúk megtartására.
A búcsújáróhely a Magyar Néprajzi Lexikon meghatározása szerint olyan forrás, kút, kép vagy szobor, amelyhez a népi hitvilág által alkotott legendák, természetfeletti látomások és csodás gyógyulások kapcsolódnak, illetve az ezek mellé vagy köré épített kápolna vagy templom. A hiedelem szerint az istenség egyes helyeken, például a búcsújáróhelyeken szívesebben fogadja az imákat és a gyónást, illetve a felé intézett kérések felé is nyitottabb, ezért gyakori volt, hogy a hívők a búcsúkon történő részvétellel és imádkozással vágyaik megvalósulását, illetve betegségből való kigyógyulásukat remélték.
Máriabesnyőn az egyik ilyen csodás gyógyulás egy gödöllői mészáros történetéhez köthető, akinek egyik keze egy baleset következtében lebénult. Miután az orvosok nem tudtak javítani az állapotán, a máriabesnyői Szűzanyához fohászkodott, amely után kezét újra tudta használni.
Érdekesség, hogy a Magyar Királyi Államvasutak a Máriabesnyő új vasúti megállóhelyre 1936-ban vörösmárvány Mária-szobrot állíttatott, amely az eredeti kegyszobor tízszer nagyobb másolata volt. Az avatáson a dolgozók ígéretet tettek az éves máriabesnyői vasutas zarándoklatra, amely során az elkövetkező években különvonatokkal több ezren látogatták meg a kegyhelyet és az állomás Mária-szobrát. Ehhez hasonló szervezett zarándoklatokat egészségügyi intézmények is szerveztek, például a Rókus kórház vagy a Szent János Kórház.
1905-től kezdődően minden év májusában került sor a férfizarándoklatra, amely során budapesti pályaudvarokról induló szerelvények szállítottak több ezer férfit Máriabesnyőre. Ennek a hátterében az állt, hogy egy jezsuita atya a nagyvárosi férfiakat próbálta a vallásos élet, a rituálék, illetve a Mária-kegyhely látogatására ösztönözni. A II. világháború után egyre kisebb számmal vonultak, 1985-ben csupán néhány idős ember képviselte az egykor híres férfizarándoklatot.
A kegytemplomtól nem messze található a máriabesnyői temető, ahova a 19. század első felétől temetkeztek, sokáig a templom és a zárda uradalmi cselédei, a „hétháziak” végső nyughelye volt. Máriabesnyő egyre jobban kiépült, így a temetőt többször bővíteni kellett. Itt nyugszik gróf Teleki Pál miniszterelnök, sírhelyén felirat és cserkészliliom emlékezik meg a cserkészetért végzett munkájáért.
Egy ritkán emlegetett nyelvemlék
A településhez kapcsolódik egy nyelvemlékünk is, a Máriabesnyői töredék, amely egy 15. században keletkezett kódextöredék, kézirat Krisztus kínjairól. Jablonkay Gábor S. J. bukkant rá 1909-ben, a nagyszombati jezsuitáknál egy másik kötet kötésében, amely korábban a besnyői kapucinus rend könyvtári állományához tartozott – innen kapta a nevét. Nyelvészetileg nem tartalmazott újdonságot, de gazdagítja a régi magyar irodalom műveinek tárházát.
TEJ
Forrás:
G. Merva Mária (főszerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig. Gödöllő. 2007
G. Merva Mária (főszerk.): Gödöllő története II. 1867-1945. Gödöllő. 2007
