Lysoform a bőre őre, ezt használja nyakra, főre - Tisztasági kérdések

Nemcsak nyakra, főre, szülések idején is használták a Monarchia leghíresebb fertőtlenítőszerét, a Lysoformot. Ugyanakkor a szülések továbbra is bábák mellett, jellemzően otthon történtek. A fertőtlenítőszerek elterjedése a háztartásokban, az 1900-as években kezdődött, - a Lysoform gyártása konkrétan 1903-ban kezdődött - de a higiénés viszonyok megváltozásához, szemléletváltás is kellett. Ehhez pedig nem csak a fürdőszobák elterjedése kellett. Nem csoda, hogy ilyen hosszú út vezetett a steril körülményeket biztosító kórházi szülésekhez.

A kór

1844-ben, amikor Semmelweis Ignác orvosdoktori címet, később szülészmesteri oklevelet szerzett még egészen más körülmények uralkodtak, nemcsak a háztartásokban, a klinikákon is. A gyermekágyi láz, ekkor már egyértelműen urbánus jelenség volt, kisebb településeken elenyésző számban fordult elő, a városok szülészetein viszont százával haltak az asszonyok. Bár a középosztálybeli nők továbbra is otthon szültek, a szegény, nem megfelelő lakhatással bíró, vagy megesett nőknek, prostituáltaknak csak a klinikák maradtak.
Semmelweist mindig is foglalkoztatta a gyermekágyi láz, Bécsben már gyakorló orvosként felfigyelt rá, hogy a szülőházakban kevesebb mint harmadannyi a halálozás, mint a klinikai szülészeteken.

A különbség a két klinika között csupán annyi volt, hogy az orvosi klinikán rendszeresen boncoltak oktatási célból. A megfigyelését, hogy a gyermekágyi láz oka a hullaméreg, az a szomorú felismerés is követte, hogy ő és orvos kollégái felelősek az anyák haláláért. A fertőzés elkerülése érdekében Semmelweis klórmész-oldatos kézmosást javasolt, de erős ellenállásba ütközött. Felfedezését és tisztasági reguláit kollégái mélyen sértőnek találták magukra nézve, hiszen hogyan is lehetnének ők okozói annyi halálnak, amikor életüket a gyógyításnak szentelték. Az eközben kitört szabadságharc sem javított a megítélésén és bár Semmelweis igyekezett távol maradni a harcoktól, a bécsi klinikán nem nézték jó szemmel a magyar orvos munkáját, nem hosszabbították meg szerződését. Végül 1851-ben tért haza, hogy a Szent Rókus Kórházban folytassa tovább munkáját.

A próféta halála

Fontos felfedezése volt, hogy a klórmész alkalmazásával harmadára csökkent a kórházában a gyermekágyi láz miatti halálozások száma. Ezt követően a kézmosást megelőző intézkedésként is ajánlotta kollégáinak, majd kötelezővé tette; orvosoknak, orvostanhallgatóknak és ápolóknak. Bár sikeresen visszaszorította a fertőzést, az orvostársadalom továbbra sem fogadta el nézeteit, ehhez feltehetően lobbanékony természete és az is hozzájárult, hogy írásaiban gyakran gyilkosoknak nevezte orvostársait. A gyógyítómunkája mellett rendszeresen publikált, és tanított, emellett az orvosi kar gazdasági igazgatója is volt.

Az évek múltával egyre furcsábban viselkedett, ingerlékennyé vált és dühkitörései voltak. Egy későbbi visszaemlékezés szerint az egyik tanácsülésen hirtelen felállt, és felolvasta a bábaeskü szövegét. Ekkor már nemcsak családja, hanem kollágái is furcsának találták a viselkedését és arra jutottak, hogy elmebeteg. Felesége azt javasolta tegyenek fürdőkúrát, és közben nézzék meg barátjuk klinikáját Bécsben. Semmelweis Ignác ekkor indult utolsó útjára, amelyen barátja Markusovszky Lajos doktor is elkísérte, aki Görgei Artúr fejsebének kezelésével vált híressé. Semmelweis Ignácot 1865 nyarán Döblingbe zárták, ahol agresszivitása miatt brutálisan megverték és alig két hét után belehalt sérüléseibe. Halálának okára ma sincs pontos magyarázat, de a legvalószínűbb, hogy egy gyermekágyi lázban elhunyt asszony boncolásakor szerzett kézsérülése okozta a hüdéses elmezavart, azaz a szifiliszt.

Eredményeit csak később, többek között Louis Pasteur munkássága és a bakteriológiai kutatások fejlődésével ismerték el. 1965-ben lelt végső nyugalomra az anyák megmentője, ott, ahol másfél évszázaddal korábban meglátta a napvilágot. A sors fintora csupán, hogy végzete az a szepszis lett, ami ellen küzdött.

TÉ