A Kalazanci Szent József szentté avatása alkalmából készült szentkép a piarista rendalapító megdicsőülését ábrázolja, amint az olvasó kisdiákok köréből kiváló, felhőkön lebegő alakja a Szűzanya felé emelkedik, körülötte pedig attribútumai láthatók. Szűz Mária a szent ikonográfiájában kivételes módon a gyermek Jézus nélkül, a Jelenések könyvében olvashatóak szerint apokaliptikus, napba öltözött asszonyként (mulier amicta sole), holdsarlón jelenik meg, feje körül pedig tizenkét csillagból álló korona ragyog. Szent János így írja le látomásában: „egy nagy jel, kinek öltözete a nap, lába alatt a hold, fején 12 csillagból a korona” (Jel 12,1-2). A Mária feje felett megjelenő csillagok Kalazancius kedves imádságára, a „tizenkétcsillagú koronára” is utalhatnak, ugyanakkor Szűz Mária napba öltözött asszonyként történő ábrázolása Magyarországon a törökellenes harcok győzelmi jelvényévé vált, később ebből a motívumból bontakozott ki a Patrona Hungariae ikonográfiája is. A metszet a Szent Szűz rendhagyó ábrázolása mellett Kalazancius összes, alapvető attribútumát felvonultatja, kiegészülve a boldoggá avatás után megjelenő új motívummal: a diákok alakjával. A rendalapító központi figurája szokásos öltözetében felhőn térdel, kezeit lángoló szíve fölött alázatosan keresztbe teszi és Szűz Máriára tekint, aki a bal felső sarokban látható. Kalazancius és Mária alakját egy liliom köti össze, amely a Szent Szűz szeplőtelen fogantatására és foganására, de a szerzetes tisztasági fogadalmára is utalhat. A napba öltözött asszony jobb és bal kezének mutatóujjával egy-egy puttó, illetve az általuk tartott szívereklye és pecsételő irányába mutat. A baloldali angyal a romlatlan állapotban megmaradt szívet emeli egy sugárkoszorúval körülvett ereklyetartóban Mária felé, a jobb oldali puttó pedig jobbjában egy pecsételőt tart, míg bal kezének mutatóujjával a pecsételőre sugarat vető piarista címerre mutat. A rendalapító előtt, a felhőn nyitott könyv, a rendi konstitúciók, illetve a szent birétuma láthatók. Kalazancius mögött egy olvasó, illetve egy imádkozó kisdiák alakja tűnik fel, a két eltérő tevékenységet végző figura a piarista rend mottójára: a „pietas et litterae”-re, a kegyesség és a tudomány együttes gyakorlására is utalhat. A felhő alatt balra egy katedrán ülő diák, jobbra pedig a Kalazancius által visszautasított főpapi insigniák: bíborosi kalap, apostoli kettőskereszt és pásztorbot jelenik meg. Felül felirat: "S. IOSEPHUS CALASANCTIUS / Clericor: Regular: Scholar: Piarum Fund." Kalazancius mellett nyitott könyvön felirat: "Consti / tutio / nes // Schola / rum / Pia = / rum". Az ábrázolás alatt szalagon felirat: "Mortuus est A. 1648. die 25. Augusti, Beatoru[m] Confessorum Catalogo Solemniter adscripto A. 1748. die 18. Aug. vitae[---?] et post mortem miraculis coruscans[?], Cujus in Theologicarum, et Cardinalium virtutu exercitio quondam flagrans suum[?] cor hodiedu[m] incorruptu[m] et sanguine manans Romae adservatur. Festus Ei dies agitur 27. Aug.” Ez a felirat arról is beszámol, hogy a rendalapítónak a teológiai és a kardinális erényeket oly buzgón gyakorló, csodás módon romlatlan állapotban megmaradt szívét és vérét (tulajdonképpen a nyelvét) Rómában őrzik. A lap alján jelzet: „C[um] Priv[ilegio] S[acrae] Caes[areae] M[aijestatis] Godef. Bernd. Göz S. Caes. M. A. Pict. et Sculp. inv. et fecti. A[ugustae] V[indelicorum]”

Copperplate engraving of Saint Joseph Calasanz with students. He is standing at the feet of the Holy Virgin, who is sitting on clouds. Calasanz is pointing to his unharmed heart relic and the Piarist blazon.