1841-ben német mintára Bene Ferenc (1775-1858) és Bugát Pál (1793-1865) indítványozták egy tudományos szervezet létrehozását, amely rendszeresen tartana gyűléseket Pesten és más vidéki városokban. Ebből a kezdeményezésből kiindulva kezdte meg munkáját a Természettudományi Társulat és indult el a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társaságának vándorgyűlés-sorozata. 1841 és 1847 között évente, majd 1863-tól 2-3 évente tartottak gyűléseket egészen 1914-ig. A háború után még négy vándorgyűlést tartottak, az utolsót 1933-ban Budapesten. Bár a társaság és a vándorgyűlések eredetileg orvosi és természettudományos jellegű kutatások előmozdítására jöttek létre, az 1846-os Kassa-eperjesi gyűléstől kezdődően építészettörténeti, archeológiai emlékek vizsgálatával és azok védelmével is foglalkoztak.

Az 1822-ben megalakult Német Természettudósok és Orvosok Társasága (Gesellschaft Deutscher Naturforscher und Ärzte) gyűléseinek alkalmából emlékérmeket készített, amelyek közül kettő a Piarista Múzeum gyűjteményében is megtalálható. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága a harmadik, 1842-ben Besztercebányán megrendezett vándorgyűlés alkalmából adta ki az első emlékérmet. Ettől kezdve rendszeressé vált, hogy a nagygyűlés elnökeinek vagy a rendező városnak a költségén, esetleg gyűjtés révén emlékérmeket készíttessenek. Ezeket az emlékérmeket a résztvevők ajándékba kapták vagy megvásárolhatták. Az utolsó érmet 1886-ban a Temesvár-Buziásfürdőn rendezett vándorgyűlésen adták ki, ezt követően már csak jelvényeket készítettek.

A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók első, 1841 és 1847 között tartott vándorgyűlésein Hanák János (1812-1849) piarista, zoológus is részt vett, aki a soproni gyűlésnek a jegyzői tisztségét is ellátta. Bár vannak források a vándorgyűlések résztvevőinek létszámáról, azonban ezekből az adatokból mégsem következtethetünk egyértelműen a kiadott emlékérmek darabszámára. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb emlékérme bronzból (néha aranyozott vagy ezüstözött bronz), és kisebb mennyiségben ezüstből készült. Kivételesnek számít az 1869-es fiumei gyűlés, amelynek olyan népes résztvevőközönsége volt, hogy több mint 1200 db érmet vertek, és ezek nagyobb része ónból, kisebb része ezüstből készült.

Az emlékérmek tervezői igen neves művészek közül kerültek ki. A besztercebányai érmet a helyi illetékességű Heinrich Ernst Karl (1781-1854), az 1844-es kolozsvárit a gyulafehérvári Josef Bernsee (1802-1849), az 1847-es soproni érem előlapját, illetve az 1864-es marosvásárhelyi érmet a bécsi Carl Radnitzky (1818-1901), az 1886-os Temesvár-buziásfürdőit Gerl Károly (1857-1907) és Mayer Elek (1840-1919) körmöcbányai vésnökök készítették. A többi vándorgyűlésre kezdetben a bécsi Joseph Daniel Boehm (1794-1865), majd a prágai származású, de szintén Bécsben dolgozó Wenzel Seidan (1817-1870) készítette a társaság emlékérmeit. Mivel Seidan 1870-ben meghalt, emiatt kétséges lehet, hogy valóban ő lehet-e a készítője az 1872-es herkulesfürdői, az 1874-es győri és az 1876-os máramarosszigeti érmeknek. Azonban a vándorgyűlések helyszíneit már jóval korábban meghatározhatták, így pedig valóban lehetséges, hogy Seidan volt a tervező, illetve a készítő, mint ahogy mindegyik érme esetében erre utalnak a jelzetek.

A vándorgyűlési emlékérmekkel olykor neves személyeknek is igyekeztek emléket állítani a társaság tagjai. Az 1847-es soproni gyűlés alkalmából, Kubinyi Ágoston (1799-1863) kezdeményezésére külön emlékérem készült a gyűlés elnöke, Esterházy Pál Antal (1786-1866) tiszteletére. Az 1863-as pesti gyűlés érme a társaság egyik alapítójának, Bene Ferencnek állított emléket, az 1886-os Temesvár-buziásfürdői gyűlés érmének előlapján pedig Trefort Ágoston (1817-1888) vallás- és közoktatásügyi miniszternek, a vándorgyűlés elnökének a portréja látható.

Az emlékérmek között különleges helyet foglalnak el azok a példányok, melyek ikonográfiai programjában különböző allegorikus alakok vagy ókori istenségek jelennek meg. Az 1845-ös pécsi érmen az oroszlánon lovagló Kübelé alakja látható, az 1847-es soproni gyűlés emlékérmének előlapján pedig Sopron címerpajzsát a koszorút tartó Flóra és a kígyós botot tartó Aszklepiosz fogja közre. Szintén szép példa az 1865-ös pozsonyi vándorgyűlés emlékérme. Az érem előlapján egy kút két oldalán ül Hygieia, az egészség allegóriája (Aszklepiosznak, a gyógyítás istenének lánya), illetve Prudentia, az okosság allegóriája. Az 1874-es győri vándorgyűlés emlékérmén pedig Hermész karolja át Pallasz Athénét. 

Az emlékérmek egyedisége és magas színvonalú művészi értéke ellenére a Természetvizsgálók között voltak tagok, akik kifejezetten felszólaltak ellenük. Az 1872-es herkulesfürdői gyűlésen Szabó József alelnök úgy nyilatkozott, hogy szerinte helyesebben járna el a társaság, ha azt az összeget, melybe az érem kerül, inkább tudományos monográfiákra fordítanák. Chyzer Kornél (1836-1909) a Vándorgyűlések történetét 1840-től 1890-ig tárgyaló munkájában így ír a gyűlési érmekről: „[…]Beszterczebánya városa rendkívüli lelkesedésében emlékérmet is veretett […], mely sallangot későbbi gyűléseink alkalmával elmaradhatlannak képzelték s még a legújabb időkig sem vetették le. Pedig mennyivel hasznosabb emléke lett volna az érem költségén elősegített egészségügyi vagy természettudományi munka! De hiába!” (Chyzer Kornél: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűléseinek története 1840-től 1890-ig, Sátoraljaújhely, 1890, 40.). Ilyen fogadtatás mellett nem csodálkozhatunk, hogy 1886 után már nem készültek vándorgyűlési emlékérmek, csupán jelvényeket és jutalomérmeket adtak ki.

A sors fintora, hogy a társaság által alapított három jutalomérem közül az egyiket pont – az emlékérmeket „sallang”-nak tituláló – Chyzer Kornél emlékére és tiszteletére adták ki 1910-ben, tovább színesítve a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók érmeinek palettáját. Az Ifj. Vastagh György (1868-1946) által készített jutalomérmet hat alkalommal osztották ki, múzeumunk őrzi a legelső adományozott példányt, amelyet az 1910-es miskolci vándorgyűlésen Bíró Lajos (1856-1931) zoológusnak ítéltek oda.

Herczeg Noémi - Borbás Péter
Piarista Múzeum

Forrás

• Beck Mihály, A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének emlékérmei és jutalomérmei, In: Orvostörténeti Közlemények 117-120. Budapest, 1987, 309-317.
• Chyzer Kornél, A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűléseinek története 1840-től 1890-ig, Sátoraljaújhely, 1890. 
• Faludi Géza, Adatok a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései érmeinek történetéhez, In: Numizmatikai Közlöny, 42. évf. 1943, 64-66.
• Faludi Géza, A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek érmei, In: Az Érem, 2. évf. 1. sz. 1924, 5-7.
• Gohl Ödön, Magyar orvosok emlékérmei, In: Numizmatikai Közlöny 10. évf. 1. füzet, 1911, 1-18.