Bad Hall-ban, 1945. június 10-én kelt szöveg. R. Rezső 1944. november 25-ével kezdi visszaemlékezését, a kijárási tilalommal. A józsefvárosi pályaudvaron volt a gyülekező és a bevagonírozás. Parndorfban (Pándorfalva) álltak meg először, majd a megfelezett szerelvény Engerauba ment tovább. 150 fős munkásszázad volt R. Rezsőé, ehhez kaptak még száz embert. Itt kezdték a munkát, tankcsapdaásás volt a feladat. Betegségtől, élelemhiánytól szenvedtek. R. Rezső részletezi a személyes tapasztalatokat, az élelem és egyéb hasznos holmi beszerzésének ügyes folyamatát. Pozsony felett orosz légitámadást kezdeményeztek, a Lagerführert leváltották, változások álltak be. Március 29-én Engeraut el kellett hagyniuk. Németország felé indították őket, útközben sokakat agyonlőttek vagy súlyosan bántalmaztak. A cél a mauthauseni tábor volt. R. Rezső említése szerint több magyar városból is gyűltek össze itt foglyok. Az organizálás nagymértékű volt, az őrök is rendszeresen elvettek minden használhatót a foglyoktól. Az SS újabb útnak indította a csapatot, gyalogosan Gunskirchenbe. Itt már női és gyerek foglyokat is láttak. R. Rezsőéket végül itt érte a felszabadulás. Antant csapatok érkeztek, rengeteg élelmiszerrel felszerelt csomaggal. R. Rezső és barátja Salzburg felé indult el hazafelé. Barátjával kórházba kerültek még német területen, súlyos flekktífusz miatt. Innen került Rezső Bad Hall-ba, közben barátja belehalt a tífuszba. R. Rezső később elhagyhatta a kórházat, de nem volt semmije. Hallott a zsidókat segítő szervezetről, melynek magyarországi képviselete is van. Az irodát felkeresték, akik gyűjtőtábort szerveztek a megmenekültek részére. Linzbe utaztak innen, ahonnan Budapestre jöhettek haza. Útközben Sopronban remek ellátást biztosítottak számukra, R. Rezső hálával emlékszik erre vissza.

Rezső R.’s text is dated on 10th of June of 1945. He is starting his reminiscence with 25th of November of 1944, the curfew. The gathering was at Józsefváros railway station, and the entraining. The train firstly stopped at Parndorf when the train had halved, and went farther to Engerau. Rezső R. had a 150 person coy and they got other hundred persons to it. Their work was digging tank traps. They suffered by illnesses and hunger. Rezső R. writes about the experiences in detail, and the talent methods of acquisition of food. Above Bratislava there was air raid, the Lagerfuhrer was disconnected, there were changings. On 29th of March they had to leave Engerau, and they were led to Germany, the result was Mauthausen. On the go the soldiers abused or shot down lots of people. According to Rezső R., in the camp there were lots of Hungarians. The organizating was great, the guards usually intercepted every useful objects from prisoners. Later the SS led them to Gunskirchen on foot. here they saw women and children captives. Finally the liberation happened here. Entente troops arrived here with big portion-packages of food. Rezső and his friend went to Salzburg from the camp to home, but they got to hospital, in this German area, by a serious flecktyphoid. From here Rezső got to bad Hall, but his friend died. Rezső later left the hospital, but he hadn’t everything. He heard about the supporting organization for Jewish people, which has a representation in Hungary too. He and his fellows visited this and the organization created a ghetto for refugees. From here they travelled to Linz, and finally from there to Budapest. Rezső remembers with gratitude to Sopron and the excellent supply.